
A virtuális valóság hamarabb válik majd a mindennapi életünk részévé, mint gondolnánk. Velünk lesz a tanulásban, a munkában, a szórakozásban. Ugyanúgy át fogja alakítani az életünket, mint ahogy az internethez való állandó hozzáférés alakította át.
De a virtuális valóság használata igényel egyfajta készséget. Meg kell tanulnunk használni. Mint ahogy annak idején meg kellett barátkoznunk előbb az egér, aztán az érintő képernyő használatával.
A legjobb belépőt a virtuális valóság világába a készségfejlesztő játékok jelentik. Ezek elég egyszerűek ahhoz, hogy bárki képes legyen használni őket és elég szórakoztatóak ahhoz, hogy még a komolyságra amúgy kínosan ügyelő felnőttek is percek alatt megfeledkezzenek magukról.
Mert ezek a készségfejlesztő játékok elsősorban játékok és csak másodsorban készségfejlesztők. És mert az élmény, hogy nem egyszerűen egy képernyőt nézek, hanem VALÓBAN a történések részévé válok, semmi mással nem összevethető tapasztalat.


A virtuális valóságot nem ok nélkül nevezik így. Tényleg olyan, mintha egy másik valóságba csöppennénk. Ez a valóság pedig a technológia fejlődésével egyre élethűbbé válik. És ezt azért tényleg szokni kell. Van, akinek ez gyorsan megy, van, akinek lassabban.
De mindenki megszokja és megtanulja. Mint ahogy az okostelefon használatát is megtanultuk. Ma pedig már nem is emlékszünk rá, mennyit ügyetlenkedtünk az elején.
A virtuális valósággal ugyanez a helyzet. Csak ezt könnyebb megtanulni. Mert itt nem új mozdulatokra van szükség. Mindössze arra, hogy megtanuljuk a megszokott mozdulatokat egy olyan világban elvégezni, ami valójában nem is létezik.
De ne gondolja, hogy ez valamiféle tesztszerűség, tele izzadságos próbálkozással! Ez ÉLMÉNY. Így, csupa nagybetűvel. A gyerekek leplezetlenül imádják, a felnőttek pedig pillanatok alatt esnek ki a szerepükből, amint kipróbálják. Olyan erővel hívja elő a bennük élő gyereket, hogy annak képtelenség ellenállni.