“Ha felnövök, olyan leszek, mint a ChatGPT!”
Amikor 2025. júliusában az Open AI bejelentette a Study Mode érkezését a ChatGPT-be, hirtelen kézzelfoghatóbbá vált az, ami már 2022 novembere óta lógott a levegőben: a mesterséges intelligencia nemcsak az írók, a fotósok és a programozók munkájáért jött el. A pedagógusokét is akarja.
Persze a farkas ezúttal is báránynak öltözve érkezett. A cég kommunikációja szerint a Study Mode célja pont az, hogy segítse a tanárok munkáját. És nemcsak azzal, hogy nem nehezíti.
A mesterséges intelligencia felbukkanásakor senkit nem lepett meg, hogy a diákok milyen gyorsan fedezték fel, hogyan könnyíthetné meg az életüket. A hangsúly pedig egyértelműen a megkönnyítésen volt. Miért tanulnám meg, minek törném magam, amikor ez a cucc seperc alatt megcsinálja helyettem?
Ez vérlázító. Persze csak akkor, ha sikerül annyi képmutatást magunkra erőltetnünk, hogy ne kelljen szembenézni a ténnyel: az ember alapvetően így működik. A rövidebbet, a gyorsabbat, az egyszerűbbet, a könnyebbet keresi.
Jó, jó, jó! De nem lehet mindig a rövidebbet, a könnyebbet, a gyorsabbat, a kényelmesebbet választani! Igaz. De:
1. az ehhez szükséges tisztánlátás alapanyaga pont az, amiből a tizenéveseknek még nincs – élettapasztalat
2. mi mikor vettünk utoljára PET palackos vizet? Egyszer használatos bármit? Fast fashiont? Mikor ültünk utoljára indokolatlanul autóba?
Na mindegy. A lényeg, hogy a ChatGPT és cimborái kezdtek szabad szemmel is jól látható károkat okozni az oktatásban. Pedig annak már enélkül is volt elég baja. Ezt ismerte fel az Open AI, a ChatGPT fejlesztője. A problémára adott lehetséges válaszuk pedig a Study Mode funkció.
Ennek az a lényege, hogy a ChatGPT nem egyszerűen megadja a választ a kérdésekre. Ehelyett arra törekszik, hogy az ún. szókratészi módszer segítségével rávezesse a felhasználót arra, amit az tudni szeretne.
Azt kell mondjuk: tényleg hasznos. Akár egy olyan diák számára, aki nem megúszósra venné a figurát, segítségre viszont szüksége van. De ugyanilyen jól használhatják pedagógusok is arra, hogy segítse a munkájukat. Hiszen lehetővé teszi, hogy az oktatás egy részét kiszervezzük. Mondjuk még egyszer: egy részét.
Igen ám. De mekkora az a rész? Miért ne lehetne egyre nagyobb? És itt jön a kényelmetlen fészkelődésre késztető kérdés: mikor lesz akkora, hogy teljesen feleslegessé tegye a humán pedagógust?
Meredeken hangzik? Pedig indokolt feltenni. Gondoljunk csak bele: mi lehetne alkalmasabb a tanításra, mint egy olyan szoftver, ami
a. képes emberi hangot megütni
b. szinte végtelen a tudása
c. végtelen türelemmel bír (“szinte” nélkül)
d. teljes mértékben képes alkalmazkodni a tanuló felkészültségi szintjéhez és haladási sebességéhez
e. bármikor elérhető és mindenhova magunkkal vihetjük
Ez nem majd lesz. Ez már van. És bár nehéz jósolni (főleg, ha a jövőről van szó), azt nyugodtan biztosra vehetjük, hogy néhány éven belül mindenkinek lesz saját AI személyi asszisztense. Ami akár tanítani is képes.
Hurrá, pedagógushiány megoldva. De akkor a jövőben nem is lesz szükség humán pedagógusokra? Kihalnak, mint a harisnya szemfelszedők?
A szilícium völgyben biztos akad néhány megszállott pszichopata, akik ezt vizionálják. Leginkább két okból: gyűlölik az embereket és nem értik az oktatás lényegét.
Az oktatás (és a nevelés) sokkal nagyobb mértékben szól a mimikriről, a példamutatásról, mint azt kényelmes lenne beismernünk. Az információ átadás, a lyukat beszélés a hasba, a szent- és/vagy hegyibeszéd pedig sokkal kevésbé hangsúlyos, mint szeretnénk.
Életünk legmeghatározóbb skilljeit utánzással szerezzük meg. De minimum az utánzásból merítjük a motivációnkat. Így tanulunk meg járni, beszélni, együttműködni, viselkedni. Így alakítjuk ki az értékrendünket. És azt, hogy brokkoliból ételt készíteni az emberiség egyik legsúlyosabb tévedése.
Mintákra van szükségünk. És bár a személyes példakép kiválasztása mentálisan nagyon kényelmes, az igazság az, hogy a világképünk sokkal inkább various artists válogatás, mintsem szólólemez. Az, ami most vagyunk, sokak múltbeli hatása.
A pedagógus pedig kiemelkedik ezen sokak közül. A nagybetűs PEDAGÓGUS sokkal inkább hat, mint tanít. A humán pedagógus helyettesíthetősége pedig olyan mértékben merül fel és válik reális alternatívává, amennyire már nem hat. Csak tanítani próbál.
Ez egyszerre felszabadító és megterhelő. Felszabadító, mert hatályon kívülre helyezi azt a kérdést, hogy a jövőben szükség lesz-e pedagógusokra. Mindig szükség lesz rájuk. Ha egyszer mégis olyan világban találjuk magunkat, ahol már nincsenek, azonnal tudni fogjuk, hogy amiben nyakig ülünk, az nem Nutella.
Ugyanakkor viszont megterhelő is, mert ez a nézőpont többet kíván a pedagógustól. És nem elsősorban szakmailag. Emberileg. Azt várja tőle, hogy ne csak a tudás forrása legyen. Mérce is. Valaki, akit mintaként beépíthetek a világképembe.
Egyébként általánosságban igaz, hogy a mesterséges intelligencia nem a szövegírók, a fotósok, a programozók és a pedagógusok munkáját veszi el. Csak azokét, akik középszerűek. Akiknek elég annyi, hogy a szakmájuk napszámosai legyenek. Ők már most megkezdhetik az aggódást.
Azoknak viszont, akiknek a szakmájuk szívügyük is, nincs mitől tartaniuk. Főleg akkor, ha tudják használni a mesterséges intelligenciát. Ezért is biztatunk minden pedagógust, hogy próbálja ki a ChatGPT tanulás és oktatás módját. Tényleg nagyon fincsi.