Az oktatási szakadék

Ami az elmélet és a gyakorlat között tátong

 

Van ez a klasszikus tanmese, amiben a fiatal háziasszony örököl egy receptet az anyjától. A recept valahogy így kezdődik: vágd félbe a húst! A fiatalasszony elgondolkodik: vajon miért kell félbe vágni? Mivel a megvilágosodás csak nem akar rátörni, végül megkérdezi az anyját.

 

Aki ezt feleli: így tanultam a nagyanyádtól. A fiatalasszony még mindig nem érzi a megfejtés örömét, ezért úgy dönt, meglátogatja a nagyit és kifaggatja. A mama azon túl, hogy nagyon örül az unokájának, megosztja vele a titkot: azért angyalom, mert egészben nem fért be a sütőmbe.

 

Ez a - különösebb mélységgel nem bíró - történet jól rávilágít, milyen az, amikor a gyakorlati tudást nem előzi meg a szükséges elmélet. A megértés arról, mit miért csinálunk. És bár ez is probléma, sokkal nagyobb fejfájásra ad okot az, amikor az elméletet nem követi a gyakorlat.

 

Fejben gyönyörűen festek

 

Biztosan léteznek elsőrangú könyvek az úszásról és a kerékpározásról. De felvennénk valakit úszómesternek vagy biciklis futárnak csak az alapján, hogy jelesre vizsgázott ezekből? Persze, ezek olyan példák, amelyek esetében a ló azonnal kidugja a lábát. Készségeket nyilván nem lehet gyakorlás nélkül elsajátítani.

 

 

De mi van a reál tárgyakkal? Mert valahol ezek is gyakorlati(as) tudást kéne, hogy adjanak. Minek tanulunk pl. az elektromosságról, ha nem végződik valamilyen skill-ben? Azokat az üzeneteket, hogy “Ne nyúlj a konnektorba!” és “Ha nem működik, hívj szakembert!” elég hamar le lehet tudni.

 

Egy ideális világban rengeteg kísérletet, gyakorlatot kellene végezni ahhoz, hogy a fizika, a kémia, a biológia tanítása valóban értelmet nyerjen. A matek ilyen szempontból az örök kivétel, neki egy táblán kívül nem nagyon van másra szüksége. Hogy egyébként miért a matekot utálja a legtöbb diák? Erre legközelebb visszatérünk.

 

Isten bocsássa meg nekünk, de sziklaszilárdan hisszük: minél inkább eltávolodik egy reál tárgy a gyakorlattól, annál halottabbá válik. Be lehet magolni fizikai törvényeket és kémiai egyenleteket, hogy aztán dolgozatíráskor brillírozhassunk.  És nem állítjuk, hogy ennek semennyi értelme sincs. Csak azt, hogy sokkal-sokkal kevesebb értelme van, mint amennyi lehetne.

 

Ha. És itt a probléma. Mert még sugárzó optimizmussal megáldva is nehéz hinni abban, hogy a magyar oktatás pezsgő-nyüsgő laborbirodalommá változhat, ahol a diákok mini atomerőművet építenek, önmagát gyógyító műanyagot készítenek vagy DNS-t szekvenálnak. Igen, ezek szándékoltan túlzó példák. De pont azért ilyenek, hogy kidomborítsák, hol kellene tartania az oktatásnak egy ideális világban

 

Mielőtt még apátiába zuhannánk

 

A helyzet súlyos - de korántsem reménytelen. A felmentő sereg már gyülekezik. Virtuális valóságnak hívják.  A virtuális valóság lehetővé teszi, hogy némi szoftveres fejlesztés árán olyan szituációkat szimuláljunk, amelyek a valóságban túl közel lennének a megvalósíthatatlansághoz. Megépíthetjük azt a bizonyos atomerőművet, elvégezhetünk bármilyen kémiai kísérletet, elektron mikroszkópos vizsgálatokat végezhetünk, percek alatt körberepülhetjük a naprendszert, röviden: megtehetünk szinte bármit. Akár új készségeket is elsajátíthatunk vagy éppen megszabadulhatunk a fóbiáinktól.

 

Mennyire valóságos a VR? Erre hadd hozzunk egy példát! Minden Forma 1-es csapatnak van olyan tesztpilótája, akinek szinte semmi más dolga nincs azon kívül, hogy a szimulátorban vezeti a csapat aktuális (vagy leendő) versenyautóját. Lényegében videójátékot játszik egy talicska pénzért. A csapatok ezt nem azért csinálják, hogy újra gyereknek érezhesse magát. Rengeteg, a valóságba átültethető tapasztalatot gyűjtenek ilyen módon.

 

Sajna a különböző VR eszközök jóindulattal sem nevezhetők filléres holminak. De elérhetetlennek sem. Ahhoz képest pedig, hogy mi mindenre tudjuk használni ezeket, már kimondottan olcsók. Főleg, ha úgy tekintünk rájuk, hogy egy ilyen eszköz (vagy eszközrendszer) képes kiváltani egy végtelen lehetőségekkel megáldott fizika-, kémia- és biológia labort egyszerre. És akkor a többi tárgyról még nem is beszéltünk.

 

Magyarországon ez még nem a jelen. De hisszük, hogy sokkal közelebbi jövő, mint gondolnánk. És ha ebben a pillanatban még nem is megfizethető egy iskola számára, azt szeretnénk, ha minél több pedagógus tudna róla (és számolna vele): az oktatás forradalma csendben elkezdődött. Az oktatási szakadék felett átívelő híd lassan elkészül.